Egy sötét éjszaka 

Nagyon sötét volt odakinnt,  és be kell valljam féltem. A kocsink lefékezett, de nem mertem kinézni az elfüggönyzött ablakán. Valaki a nevemen szólított, nem feleltem, úgy tettem mintha aludnék.
- Ébreszd már föl!- halatszott egy durva női hang mellőlem, én összéb húztam magamat.
- Ne kiabálj már Marion! Szegény biztos elfáradt. - válaszolta egy férfihang, kicsit halkabban. - Na gyere szépen!
Óvatosan rámborított egy pokrócot, és fölemelt. Ahogy kiemelt, megcsapott a hideg, és remegni kezdtem. De nem csak a hideg remegtette minden porcikámat hanem a félelem is. Nem tudtam mi fog következni, még csak elképzelni se tudtam, tehát készültem a legrosszabbra.
Ahogy nagybátyám, mert ő volt a férfi, kiemelt a kocsiból, pár esőcsepp koppant a pokrócon. Pár lépés után megálltunk, és nagybátyám  letett  a földre. Összehúztam magamon a pokrócot, és megszemléltem magam körül a dolgokat. Egy magas kovácsoltvas kapu előtt álltunk. Az eső hirtelen zúdult alá, egy fekete kabátos alak jelent meg a kapu túloldalán. Kulcsok csörrentek, nyikorogva nyílt egy rácsozott ajtó, amit eddig észre se vettem a kapu oldalában. Mostmár láttam, hogy az alak egy nő.
-Jó estét!- ennyit mondott, aztán felkapta a bőröndömet, és intett nekem, hogy kövessem. 
Nagybátyám mégegyszer magához szorított, és egy puszit nyomott a homlokomra. Könnyek tolultak a szemembe, és az esővel keveredve folytak végig az arcomon. 
Követtem a nőt, a rácsos kapu becsapodott utánam, a nő ráfordította a zárat. Aztán a legnagyobb meglepetésemre megfogta a kezemet.
- Ne félj kislány! - aztán halkan hozzátette, nem nekem szánva- Milyen kegyetlen emberek vannak. Szegény kislány mégcsak 10 éves.

Lassan megláttam, hogy hova tartunk a zuhogó esőben a kavicsos úton. A távolban látszott egy hatalmas épület sötét körvonala. Valószínú egy régi kastélyt alakítottak át iskolának. Villámok világították meg a sötét éjszakát, ilyenkor összerezzentem, a nő pedig bátorítóan megszorította a kezemet. Elmentünk a kétszárnyú főbejárat mellett, és az épület szélénél egy kisebb faajtót nyitott ki. Engem előre engedett, majd bezárta mögöttem az ajtót. 
Nem gyújtott villanyt, a sötétséget szinte tapintani lehetett. Fogta a kezemet és vitt magával, és nekem meg kellett bíznom benne. Az üres folyosókon kongtak a lépéseink, lépcsők lépcsőket követtek, és úgy éreztem magam mint egy labirintusban. Néhány ablakon bevilágított a holdfény, ami még kisértetiesebbé tette a dolgot.

Nekem egy örökké valóságnal tünt az idő amennyi alatt elértünk célunkat. Sok ajtó mellett jöttünk el eddig, mind ugyanoolyan jellegtelen tölgyfaajtó rézkilinccsel. Aminél most megálltunk pont olyan volt mint a töbi. Most nem került elő a kulcscsomó, az ajtó nem volt bezárva. A nő óvatosan belökött az ajtón, és most villanyt is gyújtott. A hirtelen támadt fény bántotta a szememet, ezért összeszorítottam őket. Mikor újra kinyitottam, már nem volt olyan bántó a villany, és szét tudtam nézni a helyiségben. Egy szoba volt. Kicsike volt, inkább fülke mint szoba, az ágy az ablak alatt állt, szemben az ajtóval, volt még egy kisebb szekrény az egyik sarokban.
- Ma itt alszol, holnapra pedig beköltözhetsz a rendes szobádba, ugye nem akarod felverni a többieket?
- Nem, hölgyem.- csak ennyit tudtam kinyögni.
- Helyes. Holnap reggel nem kell a többiekkel kelned, inkább aludd ki magadat, Majd feljövök érted rendben? El ne mozdulj innen, mert a végén még elkeveredsz!
- Értettem, hölgyem.
- Látom nagyon álmos vagy, feküdj le aludni!- leültetett az ágyra, és kedvesen megsímogatta a fejemet.- Jó éjszakát!
- Jó éjszakát hölgyem!

Kiment a szobából, én pedig a bőröndömhöz léptem amit a szekrény mellé rakott. Kikerestem a pizsamámat,és éppen átöltöztem, és beültem az ágyba, amikor az ajtó ismát kinyílt. Azt hittem megint az a nő lesz, aki felkisért, hogy megnézze alszom-e már, de helyette négy fehér hálóinges lány állt az ajtóban. Ijedten néztem rájuk, de ez nem állította meg őket. Óvatosan behúzták maguk mögött az ajtót, és nesztelen macsakléptekkel az ágyamhoz osontak. Leültek a szélére. Nem nagyon tudtma kivenni az arcvonásaikat, minden fényt az ablakon beszűrődő csillagvilág biztosított. A lány aki a legközelebb ült hozzám, most suttogva megszólalt, kezét felém nyújtva.
-Szia, én Poppy vagyok, Isten hozott nálunk!- erre valahogy megnyugodtam. A lánynak vöröses haja volt, máramennyire megtudtam állapítani, és nagyon kedves hangja. Erőtlenül megráztam a kezét.
- Neva vagyok.
A többi lány is sorra kezet rázott velem. Amy, Justin, Carry. Mindháram erősen és barátságosan megrázták a kezemet, és ez nagyon jól esett. Valahogy nem voltam olyan elhagyatott.
Miután megtörtént a bemutatkozás, még egy picit ültünk ott csöndben, majd a Justin nevű lány felállt.
- Nagyon örülünk Neva, holnap majd találkozunk, de nekünk reggel kelnünk kell, tanítás van. További jóéjszakát! Holnap megkeresünk! Szia!

Ez volt tehát a megérkezésem és első éjszakám a Scarr's Tower-ben. Ekkor tettem szert legjobb barátnőmre Poppyra. Ez az éjszaka mélyen az agyamba vésődött, és olyan éjjelek mit amien a mai is eszembe jut. Azóta 6 év telt el. Vagyis nem pont annyi, de ha úgy számolom, hogy akkor 10 éves voltam, és ma van a 16 szülinapon az bizony 6 év. Odakinnt zuhog az eső, és villámlik, ez jutatta eszembe a megérkezésemet. Régi (szép?) emlékek. 
Életemben most írok először naplót, eddig valahogy hiányzott az életemből, Poppytól kaptam ezt a könyvecskét a szülinapomra.  Nagyon sok ajándékot kaptam idén, hiszen ezalatt a hat év alatt rengeteg barátot szereztem, igaz, hogy sokan közülök már nem laknak Scarr's Towerben de tartjuk a kapcsolatot. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha Poppy is itthagy.

Szeretném pár szóban bemutatni az otthonomat a Scarr's Towert. Ha azt mondom, ez egy intézet, mindenki megrémül, de ez nem olyan javitó intézet vagy hasonló. Ez egy bentlakásos iskola, egy régi kastélyépületben. Azokat a gyerekeket járatják ide, akik valamilyen szinten árvák, a szüleiknek nincsen idejük nevelni őket, mert például sokat tartózkodnak külföldön, de sok itt a gazdag gyerek is. Ez az iskola nagyon nagy múlttal bír, nincsen olyan egész Angliában aki ne hallott volna már Scarr's Towerről. A tanárok szigorúak, sokat kell tanulni, de sose tűznek elénk teljesíthetetlen célokat. Mivel ez egy benntlakásos iskola, csak az ünnepnapokon és szünetekben mehetnek haza a diákok. Kivév párat. Akik, mint már említettem az árvák kategóriájába tartoztak. Nem olyan árvákra kell gondolni akiknek árvaházban lenne a helyük, mert a szüleik kirakátk őket, nem. Ezeknek az árváknak meghallt valamelyik szülőjük, esetlej mindkettő, de a rokonaiknak már van több gyerekük, és nem szeretnének még egyet ellátni, ezeknek a gyerekeknek dolgozott ki az intézet egy speciális ösztöndíjat. 
Én is az rávákhoz tartozom. Meghallt az apám, és az anyám,  4 éves koromig a nagyszüleimmel éltem, de amikor a nagypapám meghallt, a nagymamám úgy döntött,hogy jobb lesz nekem ha a nagybátyámékhoz költözöm. A nagybátyám nagyon rendesen bánt velem, de a feleségével és 3 gyerekével nem jöttem ki túl jól. Nagyon szerettem, és ő is szeretett, de sajnos a féleségétől fügött teljes mértékben, tehát amikor az asszony kimondta, hogy kezelhetetlen kolonc vagyok, rögtön idehoztak. 
Az első pár évben még a szüneteket náluk tölthettem, de ahogy nagyobb lettem, úgy 13 éves, és a nagybátyám elkezdett betegeskedni, Marion a felesége egyre kevesebbet tűrt meg náluk, és hirtelen azon kaptam magamat, hogy az egész évet itt töltöttem, csak karácsonra utazhattam vissza Londoba hozzájuk. Aztán a közös karácsonynak is lőttek, ugyanis nagybátyám tüdőrákban meghalt. Hihetelenül szomorú voltam, de Marion nem engedte, hogy elmenjek a temetésre, vagy a temetőbe a sírjához akár. Sőt megtagadott tőlem mindennemű kapcsolatot. Biztos rávaházba küldött volna, ha a nagybátyám nem ígérteti meg vele, hogy tőrődnie kell velem, ameddig nagykorú nem leszek. És, ami miatt Marion mégjobban megútált, a nagybátyám hatalmas vagyonának a FELÉT rám hagyta. Azt tudni kell, hogy nagybátyám , sőt az egész családom nagyon gazdag, főnemesi család. Tehát nem kis vagyont örököltem,  Ennek köszönhetően, ha kikerülök az intézetből tudok majd mit kezdeni az életemmel, és talán megvalósíthatom az álmaimat.

Most le kell kapcsolnom a lámpát, mert Sissy forgolódik, nem szeretném felébreszteni, holnap dolgozatot ír történelemből, és szegény nagyon izgul.

Neva